Az újasszír birodalom története a 10.-7. században (Újasszír kor 934-610)
A 10 században új korszak kezdődött Asszíria történelmében, ugyanis ekkor vált belőle katonai nagyhatalom, sőt világbirodalom. A folyamat a középasszír korban kialakított elvek mentén zajlott: katonaállam erős, ütőképes hadsereggel, zsákmányszerző hadjáratok vezetése, melyek biztosítják a hadsereg és a lakosság ellátását, a lakosság tömeges áttelepítése munkavégzés és katonáskodás céljából.
-
1. szakasz: A területi államtól a birodalomig 934-745
E korszak uralkodói a korábbi birodalmi szemlélethez, a hódításokhoz nyúltak vissza, továbbvitték a középasszír korban kialakított militarista szemléletet. Arra törekedtek, hogy a korábban már meghódított területek felett ismét kiterjesszék befolyásukat és Észak-Mezopotámiában erős hatalmat építsenek ki.
Asszíria felemelkedését II. Assur-dán (934-912) alapozta meg. Megerősítette Asszíria határait és olyan területeket foglalt el, melyek korábban Asszíriához tartoztak. Lefektette az alapvető stratégiai és ideológiai alapelveket, melyek a katonai gépezet alapjait fogja képezni. Ezek az elvek a következők: több hadjárat ugyanarra a területre, gyors hadmozdulatok, ellátóhelyek hatékony hálózatának a kiépítése, így tud évről évre csapatokat és forrásokat mobilizálni, a meghódított területekre kivetett adó, mely biztosítja az úton lévő hadsereg folyamatos ellátását.
II. Assur-nászir-apli (883-859) uralkodása idején a korábban kialakított szilárd alapokra támaszkodva megindultak a nagyarányú hadjáratok. Reformokat hajtott végre a közigazgatásban és a hadseregben. Megnövelte a harci szekerek ütőképességét a kötelék növelésével. Létrehozta az íjász lovasságot, a gyalogságon belül pedig különválasztotta az íjászok, parittyások és lándzsások csapatát. Magas színvonalú ostromtechnikát kezdtek alkalmazni (faltörő kos, ostromtorony, ostromlétra) és ezek kezelésére műszaki alakulatokat alkalmaztak. Mindennek a várostromoknál volt nagy jelentősége. A zsákmány egyre fontosabb szerepet töltött be az állam életében, mivel ez lett Asszíria legfontosabb jövedelemforrása. A zsákmánynak két fő csoportja volt: állatok (elsősorban igás állatok szállítási célokra, ló, öszvér, szarvasmarha) és fémek (réz, ólom, vas, arany, ezüst). A vas kiemelkedő jelentőségű volt. Az uralkodó új fővárost hozott létre Kalhuban (mai Nimrud), ahol hatalmas palotát épített, ennek elkészültét hatalmas lakomával ünnepelték, ahol közel 70 ezer embert látott vendégül 10 napon át.
Utóda, fia III. Sulmanu-Asaridu (858-824) célja az volt, hogy apja hódításait megszilárdítsa, a válság első jelei azonban már ekkor jelentkeztek. A külpolitikai helyzet ekkorra megváltozott, ugyanis a környező területeken szilárd központi hatalommal rendelkező politikai szövetségek alakultak ki. Ilyen volt a Damaszkusz által vezetett szíriai városok szövetsége, vagy a perzsák és a médek törzsszövetsége. Így Qarqar város ostrománál 853-ban különösen jelentős erővel kellett Asszíriának megküzdeni a győzelemért. Ennek ellenére sem ebben, sem a későbbi a hadjárataiban nem sikerült Damaszkuszt elfoglalnia. A lakosság áttelepítése egyre nagyobb méreteket öltött, egy-egy alkalommal a 100 ezer főt is elérte létszámuk, így biztosították a mezőgazdaság számára a munkaerőt.
Az ezt követő évtizedekben (823-745) a birodalom meggyengült, katonai vereségeket szenved, trónharcok és lázadások törtek ki.
-
2. szakasz: Birodalmi terjeszkedés és konszolidáció 744-630
Asszíria ebben a korszakban nyerte el végleges szerkezetét és érte le legnagyobb kiterjedését, uralma alatt tartva az egész Közel-Keletet.
Az átmeneti időszak után III. Nagy Tukulti-apal-Ésarra (745-727) stabilizálta és újította meg az országot. Átszervezte az ország közigazgatását, és a meghódított területek élére saját hivatalnokait nevezte ki. Ezzel biztosította uralma közvetlen jelenlétét a tartományokban. Növelte az áttelepítéseket, most már 300 ezer embert szállított az országba, s ezzel biztosította a lakosság és a hadsereg ellátását. A korábbi rablóhadjáratok helyett állandó évi adót vetett ki az idegen területeken, ezzel stabilizálta a külföldről befolyó jövedelmeket. A hadseregben újításokat vezetett be: létrehozta az ún. királyi gárdát, mely egy elitcsapat volt és az állandó hadsereg magját alkotta. Továbbfejlesztett a fegyverzetet, bevezette a 8 küllőjű harci szekeret, valamint megkezdte a hadifoglyok hadseregbe történő tömeges besorozását.
A birodalom határait minden irányban kiterjesztette. Mindezen tevékenységekre támaszkodva jelentős hódításokba kezdett. Megtörte Urartu erejét, meghódította és tartománnyá szervezte Észak-Szíriát Damaszkusz központtal, elfoglalta Babilont is és maga ült trónjára. Izrael, Júdea, Dél-Törökország pedig vazallus állammá váltak.
Ez az időszak Asszíria életében aranykort jelentett. Általános volt a jólét, hatalmas építkezések folytak, főleg Ninivében. Fellendült a tudomány, főleg a természettudomány és az irodalom. Törekedtek Babilon kultúrájának megőrzésére.
II. Sarrukin (721-705) kiteljesítette az előde által elkezdett hódító-terjeszkedő politikát. A nyugati területeken Kis-Ázsiától Júdeáig szilárd tartományokat hozott létre (Izrael, Türosz, Gáza). Észak felé a területeket szoros ellenőrzése alá vonta, helyőrségek elhelyezésével. Ennek eredményeként a fríg Midasz király is meghódolt előtte, Urartu pedig jelentősen meggyengült. Babilóniában legyőzte a káld uralkodót, maga ült a trónjára, majd helytartót ültetett helyére és beolvasztotta birodalmába. Új fővárost alapított Dúr-Sarrukinban. Ez a város azonban sosem lett világváros, sőt még a benépesítése sem sikerült, egy része lakatlan maradt. Sarrukin ugyanis csatában vesztette életét, ezért utóda új fővárost választott magának.
Utódai, Szín-ahhé-eriba (704-681) és Assur-ah-iddina (680-669) hadjáratainak célja a korábbi gyors hódítások fenntartása. Az előbbi uralkodása alatt a katonai terror minden eddiginél brutálisabbá vált. Babilont lerombolta és elárasztotta az Eufrátesz vizével. Új fővárost épített fel Ninivében (mai Moszul), ez maradt a birodalom fővárosa egészen annak bukásáig. Palesztina miatt konfliktus alakul ki Egyiptommal, így kerül sor Assur-ah-iddina 671-es az egyiptomi hadjáratra, amikor megszállja a deltát és Memphiszt is elfoglalja.
Asszíria hatalma tetőpontját Assur-ban-apli (668-629) idején érte el. A birodalom ekkor érte el legnagyobb kiterjedését. Az elő-ázsiai kereskedelem két végpontja, Egyiptom és Elam ellen is háborúzott. Célja az volt, hogy befejezze apja egyiptomi hódításait, ezért két hadjáratot is vezetett ide, először 666-ban, majd 663-ban, amikor elfoglalta Thébát, az akkori világ legnagyobb és leggazdagabb városát. Egyiptomot azonban nem akarta beolvasztani birodalmába, mert túlságosan távol helyezkedett el a központtól, így hatalmában megtartotta az egyiptomi nomosz kormányzót, I. Pszammetikot, aki alávetette magát Asszíriának.
Elám ellen 5 hadjáratot vezetett, elpusztította Szuzát, ezt követően Elám nem tudta visszaszerezni korábbi jelentőségét. Ninivében könyvtárat hozott létre.
652-ben Babilonban felkelés tört ki Samas-sum-ukin vezetésével. 2 évig tartó ostrom után sikerült csak elfoglalnia a várost, miközben kiéheztette a lakóit, majd véres bosszút állt a lakókon.
Ezekkel a hódításokkal Asszíria a kor szuperhatalmává vált.
-
Társadalmi viszonyok az asszír birodalomban
A királyi hatalom jelentős átalakuláson ment keresztül a különböző korszakokban. Az óasszír korban a király primus inter pares volt, a középasszír korban hatalma kiszélesedett, de a hagyományos elit még mindig jelentős ellensúlyt alkotott a vele szemben, az arisztokrácia ekkor a hagyomány alapján tartott igényt hivatalokra, rangra, kiváltságokra. A változás III. Tukulti-apal ésarra uralkodása alatt következett be, amikor a király hatalma rendkívüli mértékben megerősödött, lényegében abszolút hatalomra tett szert és önkényuralom alakult ki. Mindez a birodalom expanziójával párhuzamosan történt, a király a közigazgatás élére új katonai parancsnokokat állított, s új arisztokrácia, új kormányzók, tartományi vezetők emelkedtek fel, akik versengtek a hagyományos, öröklési arisztokráciával. Ekkorra a birodalom minden tagja hűséggel tartozott az uralkodónak. A király pedig elsősorban katonai vezetőként jelent meg.
A háborúk rendkívüli mértékben gazdagították az asszír államot. Mindenekelőtt munkaerőt biztosítottak a mezőgazdaság, a hadsereg és a királyi építkezések számára. Ezen felül lehetővé tették különböző egzotikus anyagok érkezését az építkezésekhez, de a bevételekből jutott az alattvalóknak is, a hadizsákmányból mindenki részesült, így növelte a jólétüket.
A birodalom közigazgatása a tartományok rendszerén nyugodott. A tartományt a fő városáról nevezték el, itt volt a tartomány élén álló kormányzó rezidenciája. A tartományi helytartó feladata volt a rend fenntartása, az utak karbantartása, az úton lévő deportáltak étkeztetésének megszervezése. Biztosítania kellett a kereskedők számára a szabad közlekedést, az adók beszedését és szállítását, valamint a király, annak kíséretének és a hadseregnek az ellátását, amikor áthaladtak a tartományon.
Az ilku rendszer továbbra is fennmaradt, azaz az emberek földparcellát kaptak, minek fejében 1 főt kellett kiállítaniuk építkezési és katonai célra, a birodalom így biztosította a munkaerőt és a haderőt a maga számára.
A deportálások meghatározóak voltak a birodalomban. Az embereket nagy távolságra szállították a birodalomban és letelepítették őket, ők adták a munkáscsapatok és a hadsereg nagy részét. Az elhurcolt embereket csoportokban tartják, együtt telepítik le, hogy műveljék a földet. Az elhurcolt népcsoportokat nem legyőzött idegenként kezelték, hanem betagozódtak az asszír társadalomba. A lakosság áttelepítése nem asszír találmány volt, már a Hettita Birodalom is alkalmazta, de ekkor vált egyrészt szisztematikussá, másrészt igazán tömegessé. Egyes becslések szerint az újasszír birodalom idején 4-6 millió embert telepítettek át.
A birodalomban hatalmas, jól működő útrendszer volt. Az utak mentén állomások helyezkedtek el, melyek élelemmel és öszvérfogattal látták el a hírnököket.
-
Asszíria bukása 630-612
A babiloni felkelést követően a birodalom hanyatlásnak indult, meglazult a központi hatalom. Assur-ban-apli halála után több trónkövetelő lépett fel, köztük trónharcok törtek ki. az egész birodalom végleg elbukott.
Asszíria bukását kétirányú támadás okozta. Babilon trónjára egy káld sejk, Nabul-apal-Usur (626-605) került, aki 616-ra megszilárdította helyzetét, majd megkezdte Babilon függetlenségi háborúját. A háborúba Babilon szövetségeseként hamarosan bekapcsolódott a méd hadsereg is, akik keletről támadták Assurt. Az egyesült csapatok együtt vonultak Ninive ellen, s 612-ben a médek elfoglalták és elpusztították Ninivét. Így Assur, Ninive és Kalhud romjaiban hevert, a birodalom nagy része az újbabiloni dinasztia kezébe került, a politikai központ Dél-Mezopotámiába helyeződik át. A keleti és északi területeket a médek foglalták el. 608-ra az asszír hatalom teljesen összeomlott, Asszíria központi része elveszítette jelentőségét. Ezt követően Egyiptom is bekapcsolódott a háborúba Asszíria mellet, mivel Babilon sikerei miatt nem akar kimaradni az osztozkodásból és szeretett volna hasznot húzni Asszíria összeomlásából. Így került sor Egyiptom és Babilon összecsapására 605-ben Karkemisnél, ahol az egyiptomi-asszír seregek vereséget szenvedtek. Ezt a csatát már Nabu-kudurri-uszur vívta. Asszíria teljesen szétesett, területén babilon és a médek osztoztak. Ezzel egyidejűleg elindult az újbabiloni birodalom rövid története.
Újbabiloni birodalom 605-539
A káldok egy sémi nyelvet beszélő nép volt, akik a 9. századtól kezdve népesítették be Babilóniát, majd kerültek a trónjára. Babilónia nem tudott ellenállni az egyre növekvő hatalmú Asszíriának, így északi területe már a 8. században asszír fennhatóság alá kerül. Babilónia nagyon értékes terület volt, jól működő mezőgazdasággal rendelkezett magas terméshozamokkal, valamint kereskedelmi szempontból központi helyet foglalt el Nyugat-Ázsia és a Perzsa-öböl között. 730-ban III. Tukulti-apal-Ésarra elfoglalta trónját és kettős monarchiát hozott létre. 705-és 625 között Szin-ahhé-eriba hadjáratai következtében teljesen asszír uralom alá került, beolvadt a birodalomba. 626-ban kezdődött Babilónia függetlenségi harca, ami az újasszír birodalom pusztulásához vezetett. 612-ben Ninive elpusztulása után 605-ben a karkemisi csatában Asszíria teljesen megsemmisült.
A birodalom fénykorát II. Nabu-kudurri-uszur hosszú uralkodása alatt élte, ő volt 605-ben a karkemisi győztes. Hatalmas hódításokba kezdett, és egy elő-ázsiai birodalmat hoz létre. Fő céljának a föníciai partvonal meghódítását tekintette. Meghódította Szíriát, majd elfoglalta Jeruzsálemet, templomát kifosztotta, lakóinak egy részét Babilonba hurcolta (babiloni fogság), Júdea tartomány különállása is megszűnt. Türosz ostroma 13 évig tartott, végül azt is a birodalom részévé tette. Egyiptomot is megtámadja, de a kísérlet sikertelen marad.
Hatalmas birodalmából származó jövedelmének jelentős részét építkezésekre, főleg Babilon szépítésére használta. Ekkor épültek Babilontól 60 km-re északra fekvő méd falak, a függőkert, az istar-kapu, valamint befejezte a 91 méter magas zikkurat építését (Bábel tornya). Babilont lényegében újjá kellett építeni, mivel romokban hevert.
Az uralkodó jövedelemforrása az adókból és a vámokból származtak. Ezekből a jövedelmekből tartotta fenn az államszervezetet, a hadsereget és az udvart. Az ország tartományokra oszlott, ezeket kormányzók vezettek. A hivatali apparátus fontos tagjai voltak az írnokok és a tolmácsok.
A hadsereg volt az uralkodó legfőbb támasza. Nagy létszámú, állandó hadsereget tartott fenn.
A társadalom alapvetően kétféle jogállású emberekből állt: szabadokból és rabszolgákból. A rabszolgák főleg nagybirtokosok birtokában voltak, és alapvetően házirabszolgaként tartották őket. A hadifoglyokat nem rabszolgaként adták el, hanem letelepítették őketés földet juttattak nekik.
A társadalom elitjét a papság, főleg a babiloni Marduk-papság képviselte.
A Marduk-papság kezében jelentős hatalom összpontosult, nagy földbirtokaik mellett a kereskedelmet is kézben tartották. Ők emelték trónra Nabu-naidot (555-539). Az ő uralkodása alatt támadta meg Babilont I. Nagy Kürosz perzsa király 539-ben. Ekkor Babilon városát Nabu-naid fia, Bél-sarr-uszur (Belsazár) irányította, akinek utolsó nagy lakomáján a legenda szerint megjelent a „Mene, tekel, ufarszin” felirat, később a perzsák bevonulása alatt halt meg. Kürosz korábban már meghódította Lűdiát és a médekkel is leszámolt. Kürosz nem rombolta le Babilont, hanem ünnepélyesen bevonult a városba és békét hirdetett. Nabu-naidot sem ölte meg, csak száműzte. Ezzel Mezopotámia Perzsia része lett, és önálló történelme is véget ért. 331-ben a Gaugaméla melletti csatában elszenvedett perzsa vereség következtében Nagy Sándor birodalmának lett a része.
Felhasznált irodalom:
Hahn István: A hadművészet ókori klasszikusai, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1963
Klíma, Josef: Mezopotámia, Gondolat, 1983
Komoróczy Géza: Mezopotámia története az őskortól a perzsa hódításig, Egyetemi jegyzet, Budapest, 1985
Kuhrt, Amélie: Az ókori Közel-Kelet, Studia Orientalia 4, Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2005
Oppenheim, A. Leo: Az ókori Mezopotámia, Egy holt civilizáció portréja, Gondolat, Budapest, 1982
Pálfi Zoltán: Területi együttműködés az óasszír kereskedelemben (Négy térség vizsgálata), Doktori értekezés tézise, Budapest, 2008
Postgate, John Nicholas: Az első birodalmak, A múlt születése, Budapest: Helikon Kiadó, 1985.
Première dynastie de Babylone, fr.wikipedia.org
Vér Ádám : Az Újasszír Birodalom adminisztrációja és hadserege, www.arkadia.hu