Az ókori görögök találmányai
Az ókori görögöket gyakran szokták úgy emlegeti, mint a nyugati kultúra alapjainak letéteményeseit, s ezt a lenyűgöző dicséret azzal érdemelték ki, hogy újszerűen gazdagították számos területét az emberi tevékenységnek, a sporttól az orvostudományig, az építészettől a demokráciáig. Más kultúrákhoz hasonlóan a görögök is tanultak a múltból, átvettek jó ötleteket más kultúráktól, és kifejlesztették a saját új gondolataikat, melyek közül számos a mai napig fennmaradt.
Oszlopok és stadionok
A nyugati világ bármely városának utcáin járva napjainkban is a görög építészet példáira bukkanunk, főleg a legnagyobb és legjelentősebb épületek esetében. A görögök által feltalált legismertebb építészeti elem valószínűleg a dór, jón és korinthoszi oszlopok, melyek színházak, bíróságok és kormányzati épületek tetejét tartják, homlokzatát díszítik keresztül az egész világon. A görögök ezeket az építészeti elemeket elsősorban a templomaiknál alkalmazták, ezek közül számos mind a mai napig fennáll dacára földrengéseknek, tűzvészeknek, háborúknak. Erre a legnagyobb és leghíresebb példa a Parthenon, melyet Kr. e. 432-ben fejeztek be. A járókelőket az elemektől védő fedett oszlopsor (kolonnád), a fürdőkkel és gyakorló térrel ellátott tornaterem (gimnázium, gümnaszion), a félkör alakú színház az emelkedő széksorokkal, a sportoknak fenntartott ovális stadion (sztadion) – a görög építészet megannyi megjelenése, melyek nélkül egyetlen modern nagyváros sem tudna létezni.
Embert ábrázoló szobrok a művészetben
A művészet terén a görögök által bevezetett újítások legszembetűnőbben a szobrászatban jelentek meg. A görögöket megelőző és a kortárs kultúrák az emberi testet egyszerű álló helyzetben és mozdulatlan pozícióban ábrázolták, így a megjelenített ember ugyanolyan élettelennek tűnt, mint az a kődarab, amiből kifaragták. A görög szobrászok indultak el egy dinamikusabb eredmény irányába. Az archaikus korban a beállítás kissé lazábbá vált, a könyököt kicsit behajlították, így sugallták az izomfeszülést és a mozgást. A klasszikus korban a szobrok messze elszakadtak minden konvenciótól, érzékivé váltak, s az alakok úgy tekeredtek, mintha le akarnának ugrani a szobor alapzatáról. Általános értelemben a görög szobrászat és művészet kezdett el érdeklődni az arányosság, az egyensúly és az emberi test idealizált tökéletessége iránt, amit aztán a rómaiak is folytattak, s jelentős hatással volt a reneszánsz művészetre és számos későbbi szobrászra.
Demokrácia és bíróság a jogban
A görögök egyik nagy ötlete az volt, hogy az átlagos állampolgárok egyenlő szavazattal bírtak nem csak abban a tekintetben, hogy ki kormányozza őket, hanem abban is, hogy hogyan. Ez annál is fontosabb volt, mivel a szavazás közvetlenül és személyenként történt. Ennek következtében a Kr. e. 5.-4. században számos görög városállamban, melyek közül Athén lett a leghíresebb, az állampolgárok (18. életévüket betöltött szabad férfiak) aktívan részt vehettek a kormányzásban azáltal, hogy a népgyűlésben felszólalhattak, másokat meghallgathattak és szavazhattak a napi ügyekkel összefüggésben. Az athéni népgyűlés 6000 fő befogadására volt alkalmas, így elképzelhetjük, hogy sokszor a nép (démosz) legelszántabb tagjai tűntek csak fel benne, de amikor fontos ügyek voltak terítéken, a hely zsúfolásig megtelt. A szavazáson az egyszerű többség győzött, s ezt kézfeltartás alapján kalkulálták.
A közvetlen demokrácia ezen elképesztő rendszerének csúcsán az az elképzelés állt, hogy az állampolgárok nemcsak részt vehettek, hanem felkérés esetén részt is kellett venniük a kormányzásban bíróként, esküdtként, vagy olyan egyéb tisztségek betöltésével, melyeket képesek voltak ellátni. Ha pedig valakiről bebizonyosodott, hogy visszaélt a közfunkcióval, melyet egyébként általában határozott ideig töltöttek be, akkor elűzték őt a városból az osztrakiszmosz néven ismert titkos szavazással.
A demokratikus berendezkedés elengedhetetlen része volt a bírósági rendszer, mely azon az elgondoláson alapult, hogy a bűnösöket saját társaik ítéljék el. Napjainkban egy esküdtbíróság általában 12 főből áll, az ókori Athénban azonban a teljes népgyűlés alkotta, s a tagokat véletlenszerűen választották ki a kleroterion néven ismert szerkezet segítségével. Ez a szerkezet véletlenszerűen zsetonokat osztott, és aki feketét húzott, annak az adott napon el kellett látnia a bíráskodási feladatokat. A rendszer biztosította, hogy senki sem tudhatta, hogy az adott napon ki fog bíráskodni, így senkit nem lehetett lefizetni azért, hogy befolyásolják a döntését. S ebben az aprólékosan kidolgozott rendszerben, ahol mindenre gondoltak, a bírák költségeit is megtérítették.
Műszaki tudományok és mechanikus berendezések
Noha a rómaiak zsebeltek be minden elismerést a műszaki tudományok terén elért eredményeikért, azért a görögöknek is megvoltak a saját gépészeti berendezéseik, melyekkel a hatalmas márványtömböket megmozgatták, s így építették csigasor, csörlő, daru segítségével az óriási templomokat és városfalakat. Alagutakat vájtak a hegyekbe, mint például a Számosz szigetén található 1 kilométer hosszú alagút, mely az Kr. e. 6. században épült. Az akvaduktok másik olyan területet jelentenek, ahol a görögök nem szenvedtek hiányt képzelőerőben és dizájnban, így szállítottak vizet a szükséges területekre. Vízimalmokat is használtak a természet erőinek kiaknázására.
Az ókori görögök legszélesebb innovációs tevékenysége azonban valószínűleg a kisméretű mechanikus szerkezeteket terén mutatkozott meg. Daidalosz legendás alakja, aki Minosz király labirintusát építette, egy élethű automata szerkezet megalkotásáról volt híres, s megtestesítette a mechanikával kapcsolatos minden vágyálmot. Daidalosz talán sosem létezett, de a körülötte kialakult legenda jelzi a görögök imádatát bűvös mechanikus szerkezet iránt. Az ügyes görög szerkezetek közé tartozik Parmenión (Kr.e. 400-330) gyűrűkből kialakított hordozható napórája, a Platónnak (Kr.e. 428 - Kr.e. 347) tulajdonított vízi ébresztőóra, mely azon az elven működött, hogy a különféle agyagedényeken keresztül aláhulló víz által levegőnyomás keletkezett, s ez szólaltatta meg a sípokat, Timoszthenész (Kr. e. 3. század) anemoszkópja a szél irányának mérésére, Ktészibiosz víziorgonája a Kr.e. 3. századból. Ott van aztán az odométer, mely a megtett távolságot mérte egy kerék és fogaskerekek segítségével, a függő faltörő kos, mely még nagyobb erő kifejtésére volt alkalmas az ellenség kapujának betörésekor, a lángszóró egyik végén fújtatóval, másik végén éghető anyaggal, amit a boiótok oly nagy hatással használtak a peloponnészoszi háborúban.
Matematikai gondolkodás és geometria
Más kultúrák is élénken érdeklődtek a matematika iránt, de talán a görögöknek sikerült a leginkább alkalmazniuk ezt a tudományt a praktikus és mindennapi élet problémáira. A görögök számára a matematikai kérdések elválaszthatatlanok voltak a filozófiától, geometriától, csillagászattól és általában a tudománytól. Legnagyobb eredményük ezen a téren a deduktív gondolkodás kidolgozása volt, ami szerint bizonyos megállapításokból logikus érveléssel helyes következtetés vonható le. Milétoszi Thalész például rengeteg számítást végzett, hogy pontosan megjósolja a Kr. e. 585. május 28.-án bekövetkezett napfogyatkozást, s neki tulajdonítják a piramisok magasságának kiszámítását az árnyékuk hosszúságából. A legnagyobb görög matematikus kétségtelenül Püthagorasz (Kr.e. 571 – Kr. e. 497) volt, aki a nevét mindmáig viselő geometriai tételről lett híres – a derékszögű háromszög átfogójának négyzete egyenlő a befogók négyzetének összegével.
Orvostudomány
A korai görögök úgy tekintettek a betegségekre, mint isteni büntetésre, a Kr. e. 5. századtól azonban tudományosabb megközelítést alkalmaztak, s mind a diagnosztika, mind a gyógyítás hatásosabb lett a beteg számára. A tüneteket és a gyógymódokat pontosan megfigyelték, tesztelték és lejegyezték. Felismerték, hogy a betegségek kialakulásában egyaránt szerepet játszik a táplálkozás, az életmód és az alkat. Számos értekezés született Kr. e. 5.-4. században, melyek közül a leghíresebbeket a nyugati orvoslás megalapítója, Hippokratész írta. Sikerült az emberi test működését jobban megérteni. A súlyosan sérült katonák megfigyelésével jöttek rá például az artériák és a vénák közti különbségre, azonban az emberi test felboncolására csak a hellenizmus korában került sor. Az orvosok jártasak voltak a gyógynövényekben: tudták például, hogy a zellernek gyulladáscsökkentő hatása van, hogy a tojásfehérje alkalmas a seb lezárására, ismerték az ópium fájdalomcsillapító és altató hatását. Igaz ugyan, hogy a sebészetet elhanyagolták, s rengeteg hibbant elmélet is keringett az orvoslás körül, hogy a valláshoz fűződő szoros kapcsolatáról ne is beszéljünk, azonban a görög orvosok kezdték el az orvosi kutatómunkának azt a hosszú útját, mely mind a mai napig folyamatban van.
Olimpiai játékok
Sportversenyeket már az égei-tengeri bronzkori birodalmakban, a minószi és mükénéi civilizációkban is rendeztek, de a sportesemények csak az archaikus Görögországban váltak annyira népszerűvé és fontossá, hogy még a naptárba is beiktatták azokat. Az első olimpiai játékokat Kr. e. 776-ban július közepén tartották Olümpiában Zeusz isten tiszteletére. Ezt követően 4 évente atléták és nézők összegyűltek a görög világ minden részéből, hogy jelentős sportcselekedeteteket mutassanak be, és elnyerjék az istenek jóindulatát. Az utolsó olimpiai játékokra Kr. u. 393-ban került sor, így összesen 293 olimpiát rendeztek az ókorban.
A háborúkban fegyvernyugvást hirdettek a játékok idejére, s azt széles körben tiszteletben is tartották, így a versenyzők és a nézők is biztonságban juthattak el az olimpiákra. Kezdetben egyetlen versenyszám, a stadionfutás nevű futóverseny létezett, ahol a stadiont kellett egyszer körbefutni (kb. 192 méter), itt mintegy 45000, kizárólag férfinéző gyűlt össze, és szurkolt kedvenc versenyzőjének. Az évek során az esemény egyre nagyobb lett, és egyre hosszabb futóversenyekkel egészült ki a műsor, majd újabb versenyszámokat is beiktattak, mint a diszkoszvetés, ökölvívás, öttusa, birkózás, kocsiverseny, sőt még a trombitások és a hírvivők számára is rendeztek versenyeket.
A játékokat speciálisan kiképzett bírók felügyelték, s pénzbírsággal sújtották azokat, akik megszegték a szabályokat. A győztesek olajág koszorút kaptak és dicsőségben részesültek, esetleg szülővárosuk is adott nekik némi pénzjutalmat, ezen felül halhatatlanság volt a jutalmuk. Az olimpiai játékokat Kr. u. 1896-ban élesztették újra, és természetesen mindmáig nagy jelentőséggel bírnak, noha újabb ezer évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az életkora felérjen ókori társáéval.
Filozófia
A nagy görög gondolkodók minden olyan kérdésnek nekiugrottak, amin az emberiség mindig is törte a fejét. Az olyan személyek, mint Szókratész, Platón és Arisztotelész a Kr. e. 5. és 4. században végeláthatatlanul kérdeztek és vitáztak arról, hogy honnan jövünk, hogyan fejlődtünk ki, merre tartunk, és legfőképpen arról, hogy egyáltalán kell-e azzal bajlódnunk, hogy ilyen kérdésekről gondolkodnunk. A görögöknek minden ízlés kielégítésére volt egy megfelelő filozófiai irányzatuk a fájdalmat mosolyogva tűrő sztoikusoktól kezdve az „élj a mának, élj egyszerűen és élj boldogan” elvet követő epikureusokig. Anaximandrosztól a Kr. e. 6. századból származik az első fennmaradt szöveg, melyre a nyugati filozófia is hivatkozik. Ő úgy gondolta, hogy az elemi részecskék a „végtelenből” származnak, így megállapítása óta nem mentünk át túl nagy fejlődésen.
Összességében valamennyi gondolkodó egyazon közös tulajdonsággal bírt: az a vágy vezérelte őket, hogy választ adjanak minden kérdésre, függetlenül annak nehézségi fokától. Egyik görög filozófus munkássága sem korlátozódott a teoretikus válaszokra, egyszerre voltak fizikusok, biológusok, csillagászok és matematikusok. A görögök filozófiai megközelítését és teljesítményét talán Parmenidész összegzi a legjobban. Ő abban hitt, hogy mivel az értelmünket nem lehet becsapni, az eszünket kell használnunk, hogy keresztül vágjunk a babonák és mítoszok által keltett ködfelhőn, és a rendelkezésünkre álló minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy megtaláljuk az általunk keresett válaszokat. Lehetséges, hogy sokkal több megoldást a görög gondolkodókhoz képest azóta sem tudtunk felmutatni, de valószínűleg az általuk mutatott mérhetetlen szellemi érdeklődéssel járultak hozzá a legnagyobb mértékben a nyugati gondolkodáshoz.
Tudomány és csillagászat
A filozófiához hasonlóan a görög tudósok is azon buzgólkodtak, hogy magyarázatokat találjanak a körülöttük lévő világra. Minden elméleti felvetést előterjesztettek, teszteltek és megvitattak, és sokat el is vetettek. Hogy a Föld gömbölyű, és a világmindenség a Nap körül kering és nem fordítva, hogy a Tejútrendszert csillagok alkotják, vagy hogy az ember az állatokból fejlődött ki – csak néhány azon gondolatok közül, melyek körül a görögök elmélkedése forgott. Arkhimédész (Kr. e. 287-212) a fürdőkádjában fedezte fel a felhajtóerőt, és felkiáltott: „Heuréka!”, Arisztotelész (Kr. e. 384-322) kidolgozta a logika fogalmait és osztályozta a természetet, Eratoszthenész (Kr. e. 276-195) pedig kiszámolta a Föld kerületét a tárgyaknak két különböző földrajzi szélességen vetett árnyékának mérete alapján. Ebben az esetben sem az egyéni felfedezés volt a jelentős, hanem az az általános hit, hogy a jelenségekre magyarázatot lehet találni a deduktív gondolkodás és a hozzáférhető evidenciák körültekintő vizsgálata által.
Színház
A színházi előadást az ókori athéniak találták fel a Kr. e. 6. században. Eredetére két elmélet is létezik: az egyik szerint az epikus költemények előadása kapott zenei kíséretet, a másik szerint pedig a bor istenének, Dionüszosznak bemutatott zenés-táncos és álarcban előadott vallásos szertartásból alakult ki. A görög tragédiákat először vallásos fesztiválokon adták elő, s ennek melléktermékeként alakult ki a görög komédia műfaja. A darabokban hivatásos színészek szerepeltek az erre a célra épített szabadtéri színházakban. A görög előadások népszerűek voltak és ingyenesek. A színházat nem csupán egy feledhető időtöltésnek tekintették, hanem számos klasszikus darab az oktatási anyag állandó része volt.
A tragédiákban a görög mitológiából vett közismert történeteket adták elő, az eleve vesztes helyzetben is hősiesen küzdő, ámde bukásra ítélt szereplőkkel. A szereplőválogatás igencsak korlátozott lehetett, de a kórus bizonyos zenei vonzereje emelte az előadás színvonalát. A komédia megjelenése után szórakoztató formában gúnyolták ki a közismert politikusokat, filozófusokat és külföldieket, a drámaírók pedig egyre nagyobb ambícióval vitték színre darabjaikat, a mindent eléneklő és eltáncoló tánckarral, furcsa jelmezekkel, és olyan speciális effektekkel, mint a szépen feldíszített székek felett rejtett drótkötélen himbálózó színész. Egyéb területekhez hasonlóan a mai szórakoztatóipar is sokat köszönhet az ókori görögöknek.
Forrás: https://www.ancient.eu/article/1165/ancient-greek-inventions/